Csabrendek
Fekete család
(a Fekete-család grófi címere)
A galántai Fekete család...
Galánthai Fekete György Pápán született 1711. március 12-én jobb módú nemesi családban, id. Fekete György és Érsek Anna házasságából. Az apa, id. Fekete György ekkor Veszprém vármegye alispánja volt. A Rákóczi -szabadságharc idején Fejér vármegye fõszolgabírájaként mûködött, és 1706 elején csatlakozott a kuruc mozgalomhoz. 1708 márciusában provincialis commissariusként (tartományi megbízott) küldték Pápára. Itt ismerkedett meg Érsek Annával, akit 1709. szeptember 30-án vett feleségül
Az 1711. évi szatmári békekötés után egy ideig nem vállalt közszereplést, csendesen meghúzta magát a házassága útján tulajdonába került Veszprém megyei birtokain. (Érsek Anna elsõ férje, Csúzy Pál révén megszerezte a Csúzy család Somogy megyei birtoka it is.)
1724-ben, a Helytartó tanács mûködésének kezdetekor a Pápát hosszú idõn át birtokló Esterházy családdal és Pálffy famíliával ápolt jó kapcsolatoknak köszönhetően — az Esterházy család és Pálffy Miklós nádor ajánlására —
az uralkodó Fekete Györgyöt a Helytartó tanács tanácsosává nevez e ki, mely tisztségében megmaradt haláláig, 1736-ig.
Pá lyakezdés: tanulmányok és nagyúri kapcsolatok
If jabb Fekete György Pápán kezdte el tanulmányait 1720-ben. 1722-tõl 1724-ig Gyõrben
tanult, majd visszatér a család õsi származási helyére, Pozsony vármegyébe, hogy Pozsony városában folytassa tanulmányait egészen 1728-ig. Ez idõ alatt kötött barátságot a régi, de idõközben már két generációja az ország elitjébe került rokon Esterházy család tagjaival, Miklóssal és Ferenccel, valamint Pálffy Miklóssal.
1729/30-ban jogot és bölcsészet tudományokat hallgatott a bécsi egyetemen.
Tanulmányai végeztével Fekete György visszatért Pápára, ahol királyi ügyvédként dolgozott, és a családi birtokokat igazgatta.
Az 1741. évi országgyûlésen már Somogy vármegye képviselõjeként jelent meg.
Az országgyûlésen a magyar ügyek intézésével és a magyarok titkos tanácsi képviseletével kapcsolatos viták során tartott felszólalásával tûnt ki. Javaslatainak lényege az volt, hogy ne csak a fõ nemesek titkos tanácsi részvételérõl döntsenek, hanem vegyék be a tanácsba a köznemeseket is, hiszen õk sem alábbvalóak az arisztokratáknál. Felszólalása népszerûvé tette az alsótáblán, és szónoki képességeivel és jogi ismereteivel egyben nevet is szerzett magának.
tanult, majd visszatér a család õsi származási helyére, Pozsony vármegyébe, hogy Pozsony városában folytassa tanulmányait egészen 1728-ig. Ez idõ alatt kötött barátságot a régi, de idõközben már két generációja az ország elitjébe került rokon Esterházy család tagjaival, Miklóssal és Ferenccel, valamint Pálffy Miklóssal. 1729/30-ban jogot és bölcsészet tudományokat hallgatott a bécsi egyetemen.
Tanulmányai végeztével Fekete György visszatért Pápára, ahol királyi ügyvédként dolgozott, és a családi birtokokat igazgatta.
Az 1741. évi országgyûlésen már Somogy vármegye képviselõjeként jelent meg.
(Gróf Fekete György 1711-1788)
Az országgyûlésen a magyar ügyek intézésével és a magyarok titkos tanácsi képviseletével kapcsolatos viták során tartott felszólalásával tûnt ki. Javaslatainak lényege az volt, hogy ne csak a fõ nemesek titkos tanácsi részvételérõl döntsenek, hanem vegyék be a tanácsba a köznemeseket is, hiszen õk sem alábbvalóak az arisztokratáknál. Felszólalása népszerûvé tette az alsótáblán, és szónoki képességeivel és jogi ismereteivel egyben nevet is szerzett magának.
1740-es évek elején Fekete már magáénak tudhatja anyai örökségként Zala megyében Csabrendek, Szentistváncsabja, Tárkány, Szentkirálykeszi más néven Nagykeszi birtokát. Ezekre az ingatlanokra 1738. augusztus 26-án már feleségével (Niczky Anna) együtt, új adományt kapott az uralkodótól.
További anyagi gyarapodását és kapcsolat ép tését rangjához mérten elõkelõ házassága is jelentõsen elõsegítette. Niczky Anna édesapja, Niczky György királyi jogügy igazgató (1736–1748), majd késõbb a Hétszemélyes Tábla esküdtje volt.
Sok kortársával ellentétben azonban házassága valódi szerelmi kapcsolat volt.
A késõbbiek folyamán Fekete György gondosan ápolta családi kapcsolatait, és segítette rokonait. Sógora, Niczky Kristóf utóbb személynöki ítélõmestere lett, de követte õt a Magyar Királyi Kancelláriába is, majd késõbb II. József idején õ is nagy karriert futott be, amely élete végén az országbíróságig vezetett. De erejéhez mérten segítette édesanyja családjából származó rokonait is.
Fekete György valószínûleg az 1741. évi országgyûlésen való kiemelkedõ szereplésének köszönhetõen került be a Magyar Királyi Kancelláriába elõadónak. Maga a befolyásos Grassalkovich Antal írta egy levelében, hogy csodálkozik rajta, hogy a királynõ Feketét „minden referenda nélkül” helyezte a Kancelláriára. Pedig mind ez a jól képzett és a kapcsolat építésben tehetségesnek mutatkozó jogász és vármegyei tisztviselõ pályájában még csupán a kezdeteket jelentette.
Út az ország politikai elitjébe
1748 kiemelkedõ állomás volt Fekete György karrierjében. Május 27-én a magyar kancellária felterjesztette az uralkodóhoz nevét, mint a személynöki poszt betöltésére legalkalmasabb személyt.
Az elõterjesztésben 3000 forintos éves fizetést javasoltak neki. A személynöki kinevezéssel szinte egy idõben Batthyány Lajos nádor is felterjesztéssel élt Mária Teréziánál, amelyben
kérte, hogy tartós távolléte idejére az uralkodó Fekete György személynököt jelölje ki Pest-Pilis-Solt vár megye fõispániadminisztrátorává.
A kinevezés meg is történik. A Batthyány családot még királyi ügyvédként peres ügyeiben képviselte Fekete, úgy tûnik, igen sikeresen, mivel a kifejezetten jó kapcsolatok késõbb is megmaradtak. Batthyány Lajos nádorral a hivatalikapcsolat mellett Fekete baráti viszonyt alakított ki.
(A gróf Fekete Család nemzedékrendje)
Személynöki és fõispániadminisztrátori kinevezése után vásárolta meg Fekete a fóti uradalmat, amely egyik legkedvesebb birtoka lett.
Egyre gyarapodó birtokait kezdettõl fogva fejleszteni igyekezett, utakat építtetett (még ha ez fõispánként kötelessége is volt), határvitákat rendezett, folyószabályozási terveket készített, vízimalmokat telepített.
Végül az újabb jelentõs állomást az 1758. esztendõ hozta Fekete számára. November 26-án Mária Terézia gróficímet adományozott neki és általa fiának (Jánosnak), és ez zel egyidõben valódi titkos tanácsosi címet is kapott.
Fekete Györgyöt magyar királyi-alkancellárnak még 1762. december 1-jén terjesztették fel
Mária Teréziánál, majd három nappal késõbb már nem csak kinevezését hagyja jóvá a királynõ, de évi 8000 forintos fizetését is.
Tisztét 1783 nyaráig töltötte be, amikor — hû hivatalnokhoz méltóan — betegsége miatt lemondott arról. Országbíróságának tíz éve alatt igen nagy népszerûségnek és szeretetnek örvendett.
Élete vége felé egyre komolyabb betegsége a korábban oly aktív Feketét nagyon meg viselte, így 1783-tól már csak ritkán vállalt közszereplést. Végakarata szerint a pesti Belvárosi templomban kívánt nyugodni, és arra kérte utódait, hogy temetésekor a szegényeknek 200 forintot osszanak szét. Bár ravatalozását végül valóban itt végezték el, de temetését a fóti családi kriptában tartották. Aradi és csanádi birtokait, amelyekre hitbizományt kapott az uralkodótól, majorátusi joggal fiára, Jánosra hagyta, akit általános örökösének nevezett ki. Zala megyei Rendek birtokát (Barcza László Úr felvétele alapján) atya fiának, Csúzy Imrének adományozta.
Unokájára, Ferencre maradt majorátusi joggal összes Pest megyei birtoka. Fekete
végrendelete szerint, ha unokája örökös nélkül halna meg, szabadon rendelkezhessen birtokairól, de ingóságait és 60000 forintot a nõág örökölhessen.
Köztudott, hogy unokájával, Ferenccel a grófi ág 1835-ben valóban, a család megmaradt vagyona pedig zár alá került.
Galánthai Fekete György gróf 1788. október 18-án Budán hunyt el. További anyagi gyarapodását és kapcsolat ép tését rangjához mérten elõkelõ házassága is jelentõsen elõsegítette. Niczky Anna édesapja, Niczky György királyi jogügy igazgató (1736–1748), majd késõbb a Hétszemélyes Tábla esküdtje volt.
Sok kortársával ellentétben azonban házassága valódi szerelmi kapcsolat volt.
A késõbbiek folyamán Fekete György gondosan ápolta családi kapcsolatait, és segítette rokonait. Sógora, Niczky Kristóf utóbb személynöki ítélõmestere lett, de követte õt a Magyar Királyi Kancelláriába is, majd késõbb II. József idején õ is nagy karriert futott be, amely élete végén az országbíróságig vezetett. De erejéhez mérten segítette édesanyja családjából származó rokonait is.
Fekete György valószínûleg az 1741. évi országgyûlésen való kiemelkedõ szereplésének köszönhetõen került be a Magyar Királyi Kancelláriába elõadónak. Maga a befolyásos Grassalkovich Antal írta egy levelében, hogy csodálkozik rajta, hogy a királynõ Feketét „minden referenda nélkül” helyezte a Kancelláriára. Pedig mind ez a jól képzett és a kapcsolat építésben tehetségesnek mutatkozó jogász és vármegyei tisztviselõ pályájában még csupán a kezdeteket jelentette.
Út az ország politikai elitjébe
1748 kiemelkedõ állomás volt Fekete György karrierjében. Május 27-én a magyar kancellária felterjesztette az uralkodóhoz nevét, mint a személynöki poszt betöltésére legalkalmasabb személyt.
Az elõterjesztésben 3000 forintos éves fizetést javasoltak neki. A személynöki kinevezéssel szinte egy idõben Batthyány Lajos nádor is felterjesztéssel élt Mária Teréziánál, amelyben
kérte, hogy tartós távolléte idejére az uralkodó Fekete György személynököt jelölje ki Pest-Pilis-Solt vár megye fõispániadminisztrátorává.
A kinevezés meg is történik. A Batthyány családot még királyi ügyvédként peres ügyeiben képviselte Fekete, úgy tûnik, igen sikeresen, mivel a kifejezetten jó kapcsolatok késõbb is megmaradtak. Batthyány Lajos nádorral a hivatalikapcsolat mellett Fekete baráti viszonyt alakított ki.
(A gróf Fekete Család nemzedékrendje)
kattintson a képre
Személynöki és fõispániadminisztrátori kinevezése után vásárolta meg Fekete a fóti uradalmat, amely egyik legkedvesebb birtoka lett.
Egyre gyarapodó birtokait kezdettõl fogva fejleszteni igyekezett, utakat építtetett (még ha ez fõispánként kötelessége is volt), határvitákat rendezett, folyószabályozási terveket készített, vízimalmokat telepített.
Végül az újabb jelentõs állomást az 1758. esztendõ hozta Fekete számára. November 26-án Mária Terézia gróficímet adományozott neki és általa fiának (Jánosnak), és ez zel egyidõben valódi titkos tanácsosi címet is kapott.
Fekete Györgyöt magyar királyi-alkancellárnak még 1762. december 1-jén terjesztették fel
Mária Teréziánál, majd három nappal késõbb már nem csak kinevezését hagyja jóvá a királynõ, de évi 8000 forintos fizetését is.
Tisztét 1783 nyaráig töltötte be, amikor — hû hivatalnokhoz méltóan — betegsége miatt lemondott arról. Országbíróságának tíz éve alatt igen nagy népszerûségnek és szeretetnek örvendett.
Élete vége felé egyre komolyabb betegsége a korábban oly aktív Feketét nagyon meg viselte, így 1783-tól már csak ritkán vállalt közszereplést. Végakarata szerint a pesti Belvárosi templomban kívánt nyugodni, és arra kérte utódait, hogy temetésekor a szegényeknek 200 forintot osszanak szét. Bár ravatalozását végül valóban itt végezték el, de temetését a fóti családi kriptában tartották. Aradi és csanádi birtokait, amelyekre hitbizományt kapott az uralkodótól, majorátusi joggal fiára, Jánosra hagyta, akit általános örökösének nevezett ki. Zala megyei Rendek birtokát (Barcza László Úr felvétele alapján) atya fiának, Csúzy Imrének adományozta.
Unokájára, Ferencre maradt majorátusi joggal összes Pest megyei birtoka. Fekete
végrendelete szerint, ha unokája örökös nélkül halna meg, szabadon rendelkezhessen birtokairól, de ingóságait és 60000 forintot a nõág örökölhessen.
Köztudott, hogy unokájával, Ferenccel a grófi ág 1835-ben valóban, a család megmaradt vagyona pedig zár alá került.
(gróf Fekete János idősebb korában)
Gróf Fekete György és Niczky Anna fia FEKETE János 1741. november 10-én született a család csabrendeki kúriáján. 1754-ig itt is töltötte ifjúkorát. Majd Bécsben tanult és teljesített katonai szolgálatot, lovas-generálisként ment nyugdíjba. Arad vármegye országgyűlési követe. A francia felvilágosodás első magyar hirdetői közé tartozott. Főleg 1790 és 1794 között került ellentétbe az egyház néhány képviselőjével. Voltairevel több levelet is váltott. Verseket írt és fordított, köztük Voltaire két munkáját is. Magyar, német, francia és latin nyelvű művei jelentek meg. Verseit tokaji bor kíséretében elküldte Voltaire-nek, aki így válaszolt: bora jobb, mint verse.
Utolsó éveit nyugalomban töltötte Pesten és jószágán Fóthon 1803. júl. 21. meghalt. Neje gróf Esterházy Mária volt és fiában gróf F. Ferencz cs. kir. kamarásban 1835-ben a grófi ág kihalt.Gróf Fekete György és Niczky Anna fia FEKETE János 1741. november 10-én született a család csabrendeki kúriáján. 1754-ig itt is töltötte ifjúkorát. Majd Bécsben tanult és teljesített katonai szolgálatot, lovas-generálisként ment nyugdíjba. Arad vármegye országgyűlési követe. A francia felvilágosodás első magyar hirdetői közé tartozott. Főleg 1790 és 1794 között került ellentétbe az egyház néhány képviselőjével. Voltairevel több levelet is váltott. Verseket írt és fordított, köztük Voltaire két munkáját is. Magyar, német, francia és latin nyelvű művei jelentek meg. Verseit tokaji bor kíséretében elküldte Voltaire-nek, aki így válaszolt: bora jobb, mint verse.
Kutakodásom során, olyan írásra leltem, amit szeretnék Önökkel is megosztani. Megjelent Morvay Győző: Galánthai Gróf Fekete János 1741-1803. könyve, amit mindenkinek szíves figyelmébe ajánlok, mivel a Rendeki birtokról, itt tartózkodásukról és természetesen munkásságáról is szól. Ezek a képek amiket itt láthatnak, szintén e könyvben megtalálhatók még több fotóval együtt.
(Gróf Fekete János címere)
Egy kis ízelítő az írásból:
„Midőn Fekete az 1741-iki országgyűlés nagy sikerei után hazatért, született Rendeken november 10-ikén fia. A gyermeket még aznap meg is keresztelték. A keresztszülék Zichy János gróf és Széchényi grófnő szomszéd birtokosok."...
"Rendek, vagy mai nevén Csabrendek, Zala vármegyében a Bakony hegység nyugati lejtőjén a sümeg-devecseri uton fekvő kies község, a Szapáryaknak, majd a Niczkiyeknek birtoka...."
„Akkor a házat zsindelyes tető födte, a szobákban szerény butorzat állott, fa- és ..."
Forrás:
Tuza Csilla: EGY ELFELEDETT 18. SZÁZADI KARRIER: GALÁNTHAI FEKETE GYÖRGY ÉLET ÚTJA /Vázlat egy készülõ életrajzhoz/ (részletek)
Morvay Győző: Galánthai Gróf Fekete János 1741-1803.
utolsó módosítás:2010-03-30 10:36:15
VÖRÖS János szobrászművész
Sokgyermekes paraszti családban született Csabrendeken, 1897. január 29-én. A polgári iskolát Sümegen végezte, majd mozdonyszerelő géplakatos lett. Munkatársai biztatására jelentkezett a Képzőművészeti Főiskola szobrász tagozatának előkészítőjére, ahol Bory Jenő tanítványa. Később Sidló Ferencnél tanult, akinek egy ideig tanársegédje. 1928-ban mutatkozott be először a Műcsarnokban és a sajtó nagy elismeréssel írt alkotásairól. 1934-ben nagy feltűnést keltett a főiskola Attila fejedelem-szobrának elkészítésére kiírt pályázat elnyerésével. Az Európában egyedülálló szobrot 1935. május 9-én avatták fel (A II. világháború során a szobor megsérült, újbóli felállítására csak 1991-ben került sor, ma Sopronban, a Jegenyesor 5. sz. ház előtt áll.)
1945 után telepedett le Nagykanizsán, amikor a felszabadulási emlékmű két oldalsó domborművét készítette. A realista ábrázolás híve. Készített háborúellenes szobrokat, munkásportrékat. Emlékkiállítását 1970-ben Nagykanizsán rendezték meg. Csabrendeki szülőházán (Szent István út 21.) márványtábla őrzi emlékét.
Nagykanizsán temették el 1963. február 23-án.
Alkotásai: (kattintson a beszínezett szövegre)
Emléktábla (Budapest út 11., Kossuth Lajos Általános Iskola homlokzatán)
Felirata: "Az nem lehet hogy annyi szív hiába onta vért". 1914-1918 A Veszprémi Áll. Felsőkereskedelmi Iskolából a világháborúban hősi halált halt diákok: Bakonyváry László, Bödey Aladár, Havas Endre, Hoffmann Rudolf, Pap Ferenc, Ujtz József, Vágó Ferenc, Várady József, Vogronics Ödön. (Csabrendeki Vörös).
Anyaga: bronz.
Készítette: Vörös János szobrász, Csabrendek. Készíttették: az iskola 1917-ben végzett növendékei.
Felavatva: 1927. június 6.
Várkapu emlékmű
Kanizsa egykori várának emléket állító alkotás a Vár úton áll. Az európai jelentőségű kanizsai várat osztrák utasításra lebontották, az anyagát széthordták, később a helyét is beépítették. Így nem maradt egyetlen bemutatható pont sem ebből a történelmi emlékből. Ezért tervezett Kanizsa vára török uralom aluli felszabadulásának 300. évfordulója megünneplésére 1988-ban emlékeztetőt a hajdani vár közelében a Nagykanizsai Történelmi Emlékbizottság. Az elgondolást végül is városi összefogással a Nagykanizsai Városvédő Egyesület valósította meg 1996-ban. A Várkapu emlékmű monumentalitásával méltó emléket állít ennek a történelmi korszaknak.
A kapu előtt látható mellszobor a vár leghíresebb kapitányát, Thúry Györgyöt ábrázolja. A mű Vörös János szobrászművész alkotása.
utolsó módosítás:2010-01-25 09:58:35
DOBÓ Sándor (Scheiber) színész, színigazgató
DOBÓ Sándor színész, színigazgató
(Csabrendek, Zala vm., 1855. szept. 1. - Győr, Győr vm., 1923. dec. 5.)
1873-ban a szombathelyi gimnáziumban érettségizett. Tanulmányai megszakítva katona lett, 1878-ban részt vett a boszniai okkupációban, kitüntetéssel szerelt le. 1879-től (80-tól?) vándorszínész társulatokhoz szegődött. Kecskeméten kezdte pályáját Lászy Vilmosnál. 1881-ben Lászy Vilmos és Nyéki János, 1882 és 1884 között Saághy Zsigmond, 1885-ben Pesti Ihász Lajos, 1886-ban Báródi Károly, 1887-ben Nagy Vince; 1888: Somogyi Elek társulatában folytatta színészi pályafutását.
1890-93 között - Pesti Ihász Lajossal - a kecskeméti színházat bérelte, majd önálló társulatot szervezett, Besztercebányán, Nyíregyházán, Székesfehérváron, Sopronban és Győrben működött. 1905-től (nyugalomba vonulva) a győri vagongyár tisztviselője lett. 1913-ban törvényhatósági bizottsági taggá választották. Cikkei, írásai a Győri Hírlapban jelentek meg.
1890-93 között - Pesti Ihász Lajossal - a kecskeméti színházat bérelte, majd önálló társulatot szervezett, Besztercebányán, Nyíregyházán, Székesfehérváron, Sopronban és Győrben működött. 1905-től (nyugalomba vonulva) a győri vagongyár tisztviselője lett. 1913-ban törvényhatósági bizottsági taggá választották. Cikkei, írásai a Győri Hírlapban jelentek meg.
Főbb szerepek
Barbu (Ganghofer–Brociner: A valeni nász);
Kreuczer Mihály (Follinusz A.: Náni);
Koko (Sullivan: Mikádó);
Loriot (Hervé: Nebáncsvirág).
A következő cikket http://sopszem.sopron.hu/sopszem//1976-XXX-4.pdf. oldalon találtam.
Berecz Dezső: Küzdelem a magyar színészetért Sopronban 1885 és 1905 között
…Dobó társulata 1897 és 1898 első negyedében működött Sopronban. Műsora az első évadban nem is volt rossz, ötször játszotta Az ember tragédiáját, két vidéken ritkán hallott operát: A bibliás embert és A zsidónőt, vendég volt Hettyey Aranka és Csillag Teréz, szerepelt a világhírű olasz Salvini staggione-társulata. A közönség is eléggé pártolta. A második évben a színvonal nagyot esett, ennek az is oka volt, hogy Dobó jan. 1-e és febr. 15-e között Győrben is tartott egyidejűleg előadásokat, színészei kifáradtak, produkciói Sopronban is, Győrött is gyengék voltak. A Győri Hírlap sincs megelégedve ezzel a megoldással: az előadások nem jók, a közönség épp oly kevés, mint máskor (Sopron I. 16.). A „Sopron” a székesfehérvári közösséget a megpróbáltatások idejének nevezi (I. 20.), vissza kellene térni a régi rendszerhez: három hónap Győrben, három Sopronban, ami mindkét városnak becsületére vált. Febr. 6-i számában már a színházba járás teljes csődjéről ír: üres ház követ üres házat. A színpártoló egyesület megállapítja, hogy még nincs bukás, de a közönség még sose volt ennyire érzéketlen.
Körlevelet bocsát ki, Dobó új bérletet hirdet. A színpad az a hely, ahol a legválságosabb pillanatban is akad tréfa: Ki a legegészségesebb ember Sopronban? Válasz: Dobó igazgató, mert ő semmit sem vesz be…
Forrás: Zalai illetve Magyar Életrajzi LexikonKörlevelet bocsát ki, Dobó új bérletet hirdet. A színpad az a hely, ahol a legválságosabb pillanatban is akad tréfa: Ki a legegészségesebb ember Sopronban? Válasz: Dobó igazgató, mert ő semmit sem vesz be…
utolsó módosítás:2010-02-08 15:20:40
Vörös János vezérezredes, honvédelmi miniszter
Vörös János, nemes (Csabrendek, 1891. márc. 25.-Balatonfüred, 1968. júl. 23.
Középnemesi családból származott. Apja Vörös Pál szőlőbirtokos volt. Hárman voltak testvérek.
A traiskircheni császári és királyi hadapródiskola elvégzése után, 1911. szeptember 1-jével avatták zászlóssá. Már főhadnagyként vett részt az első világháborúban. Helytállásáért magas kitüntetésekben (Vaskoronarend III. osztálya, III. osztályú katonai érdemkereszt, mindkettő a kardokkal) részesült, és ezért később felvételt nyert a Vitézi Rendbe is.
1920–1921 között a Hadiakadémia hallgatója, majd 1927-ig a szombathelyi 3. vegyes dandár beosztott vezérkari tisztje volt. 1928. december 15-étől a Honvédelmi Minisztériumban szolgált, 1931. szeptember 1-jétől öt éven át harcászatot tanított a vezérkaritiszt-képzést végző Hadiakadémián. 1936. november 1-jétől a HM VI. csoportfőnökség (valójában a Vezérkari Főnökség) 7/ö (összeköttetés) osztályának vezetője lett, vezérkari ezredesi rendfokozatban.
1940. november 1-jétől a 2. gépkocsizó dandár parancsnoka volt, 1941. május 1-jével tábornok. A vezetése alatt álló csapatok szerepeltek a Szovjetunió ellen 1941 nyarán harcba vetett Gyorshadtest hadrendjében. Rövid ideig az 1. hadsereg vezérkari főnöke volt, majd 1941. november 1-jétől a vezérkar hadműveleti csoportfőnöki beosztását töltötte be. 1943. február 1-jével lépett elő altábornaggyá, és lett a minisztérium anyagi főcsoportfőnöke. Már nyugállományba helyezését tervezték (1943. augusztus 1-jétől háromhavi egészségügyi szabadságot kapott, majd a II. hadtest parancsnoka lett), amikor Magyarország 1944. március 19-i megszállása után német nyomásra 1944. április 19-én kinevezték a Magyar Királyi Honvéd Vezérkari Főnökség élére, majd május 10-én vezérezredessé léptették elő.Szeptembertől azonban a korábban feltétlenül némethű tábornok felismerte, hogy Magyarország létérdeke a háborúból való mielőbbi kilépés. 1944. október 15-i szerepe máig vitatott: határozatlan utasításaival, kétértelmű magatartásával hozzájárult a kiugrási kísérlet kudarcához. A nyilasok elől bujkálva, kalandos körülmények között (ferences rendi szerzetesnek öltözött) november 1-jén Kecskeméten önként jelentkezett a szovjet csapatoknál.
Moszkvába vitték, ahol 1944. november 7-től részt vett a fegyverszüneti, majd kormányalakítási tárgyalásokban. 1944. december 12-én érkezett vissza Moszkvából a leendő magyar kormány néhány tagjával együtt. Tagja lett az Ideiglenes Nemzetgyűlés előkészítő bizottságának. December 18-án Hódmezővásárhely küldötteként – pártonkívüliként – került be az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe. 1944. december 22-én honvédelmi miniszternek választották meg, 1945. november 15-ig állt a minisztérium élén, egyben a Honvéd Vezérkar főnöke beosztást is betöltötte 1946. március 2-ig. Tagja volt annak a küldöttségnek, amely 1945. január 20-án Moszkvában aláírta a magyar fegyverszüneti egyezményt.
1949. március 25-én letartóztatták, koholt vádak alapján 1950. június 9-én életfogytig tartó fegyházra ítélték. 1956. október 27-én szabadult, ezután visszavonultan élt Balatonfüreden. Ítéletét 1990. május 18-án semmissé nyilvánították. A veszprémi alsóvárosi temetőben nyugszik.
Vörös János, a (volt) Honvéd Vezérkar főnökének 1. számú parancsa, amelyben hangsúlyozza Budapest védelmének reménytelenségét, kéri a Duna-hidak robbantásának megakadályozását, átállásra szólít fel stb.
Egy pagina, eredeti. 1944. november 3. HL Röplapgyűjtemény IV/166a
(kattintson a képre, majd a 7. bekezdés)
Források:
http://www.rev.hu/sulinet45/szerviz/kislex/biograf/voros_j.htm
http://mek.niif.hu/02200/02235/html/kepek.htm (1.sz. parancs)
utolsó módosítás:2010-01-29 11:17:08
Hasznos / Érdekes:Aktuális:
Csik Tamás a "NÉPMŰVÉSZET IFJÚ MESTERE" (pályázati dolgozat, fotók)      |
Minden jog fenntartva!
© 2009 Csabrendek
© 2009 Csabrendek